Öveket bekapcsolni, hosszú cikk következik, elolvasását csak komoly érdeklődőknek ajánljuk! (kultúra, helytörténet, mozitörténet, történelem, Budapest, építészet, és úgy általában a világ érdekességei)

A Budapest100 fesztivál városunk 100 éves épületeit ünnepli, amiből idén a Kelenvölgyi Közösségi Ház sem maradhatott ki. 

Fogadjátok szeretettel a helytörténeti kutatást, amelyet Ecseki Judit, Budapest100-önkéntes készített:

KELENVÖLGY TÖRTÉNELME

Az 1885-ös filoxéravészben a promontori szőlők szinte teljesen kipusztulnak. A szőlők helyére gyümölcsösöket (főleg őszibarackot és mandulát) ültetnek, ill. házhelyeket parcelláznak ki. 1886-ban Promontor nevét átnevezik Budafokra. 1897-ben megépül az első ház a Völgy (mai Alabástrom) utcáig terjedő Scharfenecken, aminek a jelentése: éles szöglet. Ez utalás arra, hogy ez a rész beékelődik Buda város területébe. A helyiek Sárfenéknek is hívják a hangzása és a közlekedést nehezítő nagy sár miatt. 1903 márciusában érdekképviseletbe tömörülnek a tulajdonosok. Önálló elnevezést követelnek, valamint az utak kiépítését, egy elemi iskola felállítását és hogy minden lakos „legalább 20 l szűrt Dunavízzel látassék el”. 1903. október 5-i ülésén Budafok község képviselő-testülete az első pontot teljesíti, elfogadja a Kelenvölgy elnevezést. A többi kérés teljesítésére azonban még sok évig kell várni.

1907-ben először egy bérelt helyiségben kezdi meg működését az elemi iskola, majd 1911-ben megépül a két tantermes barakkiskola (palaiskola). 1912 júniusában hivatalos jogi úton elindul Kelenvölgy különválása, melyet 1913-ban a belügyminiszter megsemmisít. 1920-ban „Fiók községháza” jön létre, bár még mindig nincs községi státusza Kelenvölgynek. Élénk társasági, kulturális és sportélet folyik. Sorra alakulnak a civil egyesületek: 1912-ben a Kelenvölgyi Polgári Kör, 1920-ban a Hangya Szövetkezet, 1921-ben a Kelenvölgyi Iparosok Önképző Köre, 1924-ben a Regős Dalkör kezdi meg a működését. 1926-ban a kelenvölgyi polgárok megalakítják a Kaszinót, 1927-ben megalakult a Kelenvölgyi Sport Club. 1927-ben a református imaházat, majd 1931-ben a Szentháromság plébániatemplomot szentelik fel. Egyre több ház és kocsma épül, 1924–27 között 241 építési engedélyt adnak ki, 1925-ben 2605, 1930-ban 4445 fő él itt. 1926. július 1-jén Budafok városi rangot kap, melynek IV. kerülete lesz Kelenvölgy. Ezt megelőzően kataszteri felmérést, majd városrendezési tervet készítenek. Az 1927–1929-es térképen már nem német, hanem magyar nevekkel szerepelnek az utcák.

A KELEN MOZGÓ

Csimcsik István 1926. április 16-i keltezéssel megkapja az építési engedélyt a Kard u. 2. szám alatt építendő mozijára. Egy 1926. augusztusi újságcikk már arról számol be, hogy készül a „450 néző befogadására alkalmas, tűzbiztos, kényelmes mozihelyiség”. Most az a legfontosabb, hogy „szeptember végére megindulhat a kelenvölgyi villanyvilágítás”. Később már az lesz a fontosabb – jegyzi meg ironikusan – „hogy a kelenvölgyi publikumnak legyen mozira pénze”. 1926 októberében ünnepélyesen átadják a villanyvilágítást, és így már nincs akadálya a mozi működésének. 1926. december 11-én adja hírül a „Budafok és Vidéke”, hogy megnyílt a Kelen Mozgó a Kard utca 2. szám alatt.

A mozi megnyitásáról így számolnak be: „Az ülőhelyek kényelmesek, a vetítőlencse erős, a képek nagyok és tiszták, a fűtő- és szellőzőberendezés kifogástalan. A vetítőházikó vastag acéllemezből készült, és hogy teljesen tűzmentes, az első előadás kisebb kalamitása is megmutatta. Ugyanis valami kezelői gondatlanság miatt a film meggyulladt. A szerelő gyakorlatlan volt, és az egész tekercs ellobbant.” Az 1950-es évek végéig a filmek alapanyaga nitrocellulóz volt, ezért gyakran megtörtént, hogy lángra lobbantak. Ilyenkor azonnal el kellett szakítani a filmet, hogy ne az egész égjen el. A mozi felső szintjén volt az alacsony gépház, ahonnan tűz esetén létrán keresztül tud a mozigépész közvetlenül az utcára kimenekülni. Az első vasárnap India tigrise címmel egy „7 felvonásos érdekes dzsungelfilm, a Föld aranya címmel pedig egy 5 felvonásos pompás, modern aranyásó történet került színre.” 1926 telén Kelenvölgy kiépített utat kér Budafoktól, mert azok a sártól járhatatlanok. Az emberek „rongyokkal csavarják körül a lábaikat, amikor útra kelnek. Amikor elérik Budafokot, a rongyokat levetik és a bokrokra akasztják. Hazamenet a bokrokon száradó zsák- és rongydarabokat újra a lábukra csavarják, és így vágják magukat keresztül a sártengeren”. Budafok engedélyezi az útépítést. 1927 áprilisában arról tudósítanak, hogy „számlálják a napokat Kelenvölgyben, mikor lesz május eleje, mikor kezdik a kövezők a csengő hangú kalapácsolást, amelynek bűbájos csengését bizonyára még a világhíres Saljapin leggyönyörűbb áriájáért sem cserélnék majd el”. 1950. január 1-jén, a peremvárosok és a szomszédos községek hozzácsatolásával létrejön Nagy-Budapest. Kelenvölgyet kettéosztják, a Rákóczi (mai Ringló) út lesz a határ. Egyik része a XI. kerülethez tartozik Kelenvölgy néven, míg a másik rész Rózsavölgy néven a XXII. kerülethez tartozik.

ÉPÍTTETŐ

Csimcsik István 1881-ben, Borsosberényben született, kőművesdinasztia tagja. Bátyja, Csimcsik Lajos és annak fia, István is kőművesmesterek voltak, akik először a Kard u. 2-ben, majd a Garay (Duránci) u. 40. szám alatt laktak. Több családi házat terveztek és építettek Budapesten és környékén. A kiadott építési engedélyeket mindig közzétették a Vállalkozók Lapjában, a Fővárosi Közlönyben vagy az Építőipar című újságokban. Csimcsik István először 1912-ben nyit saját üzletet a Kelenföldi pályaudvaron. Az I. világháborúban a 16-os honvédeknél szolgál, majd 1918. augusztus 1-jén címzetes őrmesterré léptetik elő. A harctéren súlyos idegbántalmakat szerez, ezért hadirokkantként leszerelik. Hazatérése után már nem dolgozik kőművesként. 1924-ben a Kard u. 2. szám alatti telek oldalhatárára – a szomszédos házhoz tapasztva – felépítteti a saját házát, melynek utcafronti részén megnyitja a vendéglőjét. Az épület mellett egy hangulatos kerthelyiség csalogatja a vendégeket. A vendéglőt 2007-ben bontják el, helyén heti piacot, szabadtéri rendezvényeket tartanak, ill. a közösségi ház parkolójaként használják. 1926-ben ugyanazon a telken – a mai Alabástrom utcai frontra – megépíti a Kelen Mozgót. 1928-ban a Budafoki Útmutatóban hirdeti a mozit és a vendéglőt. A városi virilis (a legjobb adófizető) jogán 1930–31 között Budafok Megyei Város képviselő-testületének tagja. A Kelenvölgyi Regős Dalkörnek előbb tagja, majd 1934-ben díszelnöke lesz. 1943-ban hal meg. A Kelenvölgyi Szentháromság Plébániatemplom kriptájában temetik el.

KIVITELEZŐ

Sajnos a mozi tervező-kivitelezője nem ismert. Az építési engedély a kelenvölgyi kőművesmester, Sógor József örökségéből került elő, ezért többen azt feltételezik, hogy ő is építette a mozit. 1929-ben kapott építési engedélyt a mozi előtti kis üzlethelyiség, melynek építője Garazsi Mihály kőművesmester, építési vállalkozó. Felmerülhet, hogy esetleg négy évvel korábban a mozi is az ő keze munkája. Garazsi, akinek az édesapja is kőműves volt, felső építőipariskolát végzett. Családi házakat, villákat épített. Ő építette a Péterhegyi úton a kis kéttornyú Szent Szabina kápolnát, mely sok viszontagság (birtokviták, engedély nélküli építkezés) közepette 1934-ben készült el.

AZ ÉPÜLET

Egyszerű, hosszú, keskeny téglalap alakú épület, melyet közvetlenül Hajzok József fényképészmester műterme mellé építettek. Az 1926. április 16-án kelt építési engedély kötelezte Csimcsik Istvánt – a keresztirányú merevség növelése érdekében – hogy a faltól 45 cm-re kiálló támasztópilléreket építsen az utcai és az udvari oldalon is. Végül a 10 db oszlop csak 10 cm kiállással készült el. Kikötésként szerepel még, hogy „a padlót portalanító olajbeeresztéssel kell ellátni, az illemhelyeket nemek szerint el kell különíteni, a férfi vizeldét cementbetonból kell készíteni”. Az illemhelyek egy toldaléképületben kaptak helyet. Közvetlenül a Völgy (ma Alabástrom) utcára nyíló 3 db, ill. az udvarra nyíló 2 db kétszárnyú faajtó a mozihelyiség elhagyására szolgált. A csonka kontyos nyeregtetőt palafedés borította. Az épület előterében volt az íves pénztár. A bejárattal szemben két íves lépcsőfokon fellépve lehetett a moziterembe jutni. Itt egy kis függönnyel ellátott színpad volt, ahol egy zongora állhatott. Ez még a némafilmek kora volt, amikor a filmeket zongora kísérte. A színpadon – az előadás előtt – tűznyelők, artisták szórakoztatták a közönséget. A filmhíradók csak később jelentek meg. A mozi felső szintjén volt a tűzbiztos szerkezetű gépház. Tűz esetén az utcára nyíló vészkijáraton és a falhoz rögzített létrán keresztül tudta a mozigépész elhagyni a vetítőhelyiséget.

A MOZI TÖRTÉNETE

Két mozigépészt ismerünk név szerint. Az egyikük György Béla (1920–1983), a helyi iskola igazgatója, aki 1964–65-ig másodállásban vetítette a filmeket. 1973 körül volt helyettesítő mozigépész Borda Mihály. Ő később operatőrként a Budakeszi TV munkatársa lett. Több fotót készített a moziról és a munkatársairól. A termet egy szenes kályha fűtötte, ezért télen a nézők igyekeztek a kályha közelében, „a bal 3. sorba, a kocsispáholyba” jegyet venni. A 60-as években az első 3 sorban 1,70 Ft, távolabb 2 Ft volt a jegy ára. Az utolsó 3 sort megemelték, ez volt a „páholy”, ahol már 3 Ft-ba került a jegy. Somogyi néni volt a jegyszedő, Sógor néni pedig a cukorkaárus. A szemben lévő pékségben pacsnit lehetett venni, „ami jobb volt, mint a pattogatott kukorica”. Volt, akinek adott helyre szóló bérlete volt, volt, akit ingyen is beengedtek. Hegedűs Jenő tűzoltó – aki egy bombatámadásnál a légnyomástól sérült meg – kivétel nélkül minden filmet megnézett, és mindenkinek előre el is mesélte a történetét. A visszaemlékezők szerint elsősorban magyar filmeket játszottak: „Állami áruház”, „Péntek 13.”, „A selejt bosszúja”, valamint sok orosz filmet, pl. „Feltámadás”, „Szállnak a darvak”, és néha NDK-s indiánfilmeket. A filmet motoros futár hozta, majd vetítés után vitte a következő moziba. 1929-ben a mozi bejárata előtt egy kb. 2×2 m-es üzlethelyiség (cipészműhely) épült. A műhely megszűnése után valaki beköltözött a kis házikóba, és kiírta a falára: „A cipész elköltözött, ne zörögjenek”.

„A kinematográfiát, a vetítőhelyet „kini”-nek becézte a magyar közönség egészen addig, amíg 1907 júniusában a Vígszínház be nem mutatta Heltai Jenő „Bernát” c. színdarabját, melyben elhangzott a „Dal a moziról” című kuplé. A világnak csak két nyelve van, a magyar és az angol, amely a kinematográfiára (a vetítőteremre) eredeti szót talált ki, a többi nyelv mind a kinematográfiából vezette le a maga szavait: kino, cinema, cinéma stb. Az angol movie viszont szintén a mozgásból ered.” A „mozi” egyik változata a hangulatos „Mozgó” kifejezés. 1929-ben, a hangosfilm feltalálása után vagy kénytelen volt bezárni egy mozi, vagy át kellett állnia az új technológiára: el kellett küldeni a zenészeket, új vetítőgépet, erősítőt és hangfalakat kellett beszerezni. A Kelen mozi szerencsésen túlélte ezt a nehéz időszakot. Később más célokra is felhasználták a mozi épületét. Az 1930-as években a választói- és a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetének gyűléseit is itt tartják. 1930-ban itt emlékeznek meg a Budafoki Munkásdalkör közreműködésével 1848. március 15-éről. Az 1945. július 18-án kiadott rendelet minden eddigi moziengedélyt visszavon. Pártoknak és a politikai szervezeteknek adják ki a mozik játszási engedélyét, akik rendszerint üzemvezetőként alkalmazzák a régi tulajdonosokat. 1945–48 között 60–72 budapesti mozi működik ily módon.

1948 augusztusában jön létre a MOKÉP. 1951-től a Fővárosi Tanács irányítása alá kerülnek a mozik, 1954-től pedig a FŐMO-hoz tartoznak. A Kelen mozi is valószínűleg ezt az utat járta be. Az államosított mozi épületének állapota folyamatosan romlik. 1958-ban a XI. ker. Tanács V.B. Népművelési Osztálya a Végrehajtó Bizottságnak címzett, a kerületi mozikról szóló jelentésében kiemeli Lenin elvtárs szavait: „Számunkra az összes művészetek közül a legfontosabb a film”. 1957-ben a XI. kerületben 4 mozi működött. Ezek közül a Kelen moziban vetítették a legtöbb filmet, azon belül a legtöbb magyart (19 db), ill. nyugatit (64 db). Vetítettek még orosz (20 db) és népi demokratikus (21 db) filmeket is, bármit is takar ez utóbbi kifejezés. Vasárnap délelőtt teltházas ifjúsági matinéelőadásokat tartanak. A mozi állapotáról a következőképp írnak: „Külseje, belseje egyaránt riasztóan szegényes. A nedvesség s penész által lemart falak, a rozzant, szakadozott, kopott székek, a lemállott vakolatú utcai rész egy rozoga pajta benyomását kelti.” A jelentés megemlíti, hogy új mozit kellene építeni, de addig is határozattal kötelezi a FŐMO-t, hogy „a mozi belsejét fesse ki, alul kőlapokkal vonassa be, az előteret építse át; az IKV-t pedig, hogy a külső részét vakolja be és fesse át.” Az 1971-es Pártbizottság újra foglalkozik a kerületi mozik helyzetével. Az 1971. január 18-i ülésük jegyzőkönyve szerint a Kelen mozi a FŐMO-hoz tartozó, állami, 254 személyes utánjátszó mozi, ahol szombaton, vasárnap és hétfőn van 2-2 előadás. Az ott dolgozók létszáma hat fő. „A hang- és képleadás minősége megfelelő, szélesvásznú filmek vetítésére is alkalmas. A fűtés általában megfelelő, a szellőzés viszont még a premier mozikban sem kielégítő.” Az utolsó filmet 1980. április 14-én vetítették le. A Fővárosi Moziüzemi Vállalat „Balázs Béla” szocialista brigádjának naplója szerint az Eisenstein brigád tagjaival együtt 1981-ben szerelték le a kinotechnikai berendezéseket, a függönyt és annak szerkezetét. Az akkori kerületi Tanács kezdeményezésére közösségi házat kívántak itt létrehozni.

KÖZÖSSÉGI HÁZ

Ehhez a funkcióhoz fel kell újítani és át is kell alakítani a mozit. Az építési engedélyt 1982-ben kapják meg. Az átalakítás során az utcára nyíló ajtókat ablakokra cserélik, megszüntetik a gépész vészkijáratát, valamint a bejárat két oldalán és az udvari homlokzaton is nyitnak plusz ablakokat. Keskeny toldalékot építenek a főépülethez, itt kap helyet a konyha, a WC-blokkok és egy raktár. Kb. 15 cm-rel megemelik a padló magasságát az összes helyiségben és az előtér egy részén. Megnövelik a színpadot, hogy alkalmas legyen színházi előadások tartására. A terem közepén, keresztbe egy vasbeton kiváltót készítenek, ami tovább merevíti az épületet, és a fénytechnika elhelyezését is megoldja. Az átépített puritán, barátságtalan homlokzat inkább egy családi ház benyomását kelti. 1983. november 3-án nyitja meg kapuit a közösségi ház. 1989-ben pár hónapig Kelenvölgyi moziként is üzemel. Teltek-múltak az évek, és a nagyon népszerű, de korszerűtlen közösségi ház kinőtte az épületét, szükségessé vált a bővítése és a felújítása. A Csizmadia Margit építész által tervezett bővítés és átalakítás 1991-ben kapott építési engedélyt. Az átépítés után az immár barátságos, hangulatos házat 1993-ban adták át. Az épület első, kiszolgáló része fölé új födém építésével egy kávézót alakítottak ki. A nyílászárókat osztott, faszerkezetű ablakokra, ajtókra cserélték, föléjük gipszstukkó díszítőelem került. Az új lépcsőház és a tetőtéri klubhelyiség (ami kávézónak épült) óriási kazettás fanyílászáró-szerkezetet kapott. A tetőt piros bitumenes zsindelyfedésre cserélik le.

A KÖZÖSSÉGI HÁZ ÉLETE

2009. november 13-án itt mutatják be az Újbuda TV által készített „Kelenvölgyi emlékek” című filmet. 1997 és 2011 között a háza adja ki Kelenvölgy havi újságját, a Rikkancs-ot. A házban számtalan időszakos ill. állandó programot szerveznek: itt működik a Kelenvölgyi Festőiskola, a Kelenvölgyi Kamarazenei Stúdió és az Automobil klub és börze. Tartanak itt bábos,- és vasútmodell találkozót, Jazz esteket, és a „Muzsikus szalon” hangversenyeit. A 90-es években indult Szüreti Felvonulás mára már egész napos rendezvény lett, „Kelenvölgyi Ezerjó” néven. A „Kelenvölgyi Művészeti napokat” 2006 óta tartják meg. Nyáron drámapedagógiai-, filmes-, japán kultúra-, és színjátszó táborokat szerveznek. Különböző foglalkozásokat és klubokat is tudnak látogatni az érdeklődők. A piciket a Kerekítő”foglalkozás, a nagyobbakat ovis torna, és tánctanfolyam várja. A felnőtt és nyugdíjas korosztály is számos klub, foglalkozás, tanfolyam közül válogathat (kertbarátok, horgászok, horgoló kör, kártya klub, sakk kör, torna, gerinc jóga, modellezés). 2018 novemberében kiállítást rendeztek Jeney Klára és Fábry János portrékarikatúráiból, melyeket a XI. kerületben, ill. Kelenvölgyben élt, köztiszteletnek örvendő polgárokról készítettek.

Fábry János üvegtervező iparművész. Az üvegtervezés mellett karikatúrákat rajzol. 1991-ben az I. Nemzetközi Karikatúrafesztiválon Grand Prix-díjat kapott. Kelenvölgyet jól ismeri, itt töltötte a gyermekkorát. Családjával szinte minden filmet megnéztek a moziban. A Kelenvölgyi Polgárok Köre kiadásában 2025-ben megjelent a „Kelenvölgyi (h)Ősök” c. kiadvány, mely már csak Kelenvölgy ismert polgárainak karikatúráit tartalmazza.

A Kelenvölgyi Polgárok Köre 1989-ben alakult meg, az 1912-ben alapított Kelenvölgyi Polgári Kör jogutódjaként. Vezetőjük – a nemrég elhunyt – Sturdik Miklós helytörténész szenvedélyesen kutatta Kelenvölgy történetét, több kiadványt írt ebben a témában. A stafétabotot Tábori József vette át tőle. A közösségi ház idén májusban bezárja kapuit. Megújítási munkálatok kezdődnek, melyek során állagmegóvás, akadálymentesítés és korszerűsítés zajlik majd.

******************

A fotón látható pop up kiállítás május 8-12. között volt látható a KKH-ban.

****************** 

Mint általában - ismét egy nagy csapatmunkával valósult meg az esemény.

Köszönjük, hogy segítettétek a Budapest100 rendezvényt:
Bába Szilvia - önkormányzati képviselő
Bakonyi Attila - műszakos kolléga
Ecseki Judit - kutató, Budapest100 önkéntes
Fábry János - grafikusművész, a Kelenvölgyi (H)Ősök alkotója
Fazekas Zsuzsanna - Budapest100 önkéntes
Fehér István Csaba - takarító kolléga
Hegedűs Gergő - műszakos kolléga
Kolumbán Zsuzsa - referens, Budapest100 koordinátor
Nagy Barbara - kulturális szervező, Budapest100 önkéntes
Szénási - Andresz Axel - iskolai közösségi szolgálatos segítő
Tábori József - helytörténész, a KEPOK tagja
Taxidisz Simon - iskolai közösségi szolgálatos segítő